2012.04.02- Robbantásos Bűncselekmények

Meghívásunkat elfogadva 2012. április 2-án Dr. Huszák András r. alezredes előadást tartott szakterületéről, a tűzszerészek munkájáról. Közel 25 éves tapasztalatának köszönhetően úgy éreztem, hogy feladatairól nem mint munka mesél, hanem mint hivatás.

     Első részben a robbanóanyagok természetéről, mechanizmusairól beszélt, továbbá szó esett a pirotechnikai és a robbanóanyagok közti különbségről (pirotechnikai anyag pl. a tortára tehető kis tűzijáték). Ők ellenőrzik a pirotechnikai és robbanóanyagok legális gyártását, tárolását, forgalmazását és felhasználását, de természetesen ők járnak el olyan esetekben is, ahol robbanóanyaggal éltek vissza (robbantásos bűncselekmények). Alezredes Úr nem érkezett üres kézzel; hogy közelebbről is megismerkedjünk a szóban forgó anyagokkal, TNT rudat, egy másik hasonló robbanóanyagot és 8-10 féle kézigránátot adott körbe a megjelent hallgatóknak és oktatóknak. (Hatástalanítottak voltak természetesen :) )

         Második felében az előadásnak sokkolni kívánta a közönséget, hiszen megtörtént esetekről számolt be „képriport” formájában. A képeken sorban haladva mesélte el munkájuk fontosabb mozzanatait, azaz, mikor kiérkeznek egy robbanás helyszínére, mik az elsődleges feladatok (biztonsági intézkedések) és hogyan lehet egy-egy esetet rekonstruálni, s az áldozatokat azonosítani; s mindezt milyen felszereléssel, eszközökkel végzik. Rosszabb esetben saját kollégájuk befejezetlen munkájának eredményét kellett kivizsgálni vagy befejezni.

       Hallgatva az előadót szerintem mindannyiunkban felmerült a kérdés: ha ez a munka ilyen pszichikai-fizikai megterheléssel jár, vajon mi motiválhatja? Hiszen családos emberről, tűzszerészről van szó. 

Megpróbálom összefoglalni válaszát: Alapeset természetesen az, hogy szereti a munkáját, hiszen mikor kiérkezik egy adott helyszínre, kétségbeesett emberek és egy probléma fogadja, az Ő feladata ezeknek a megoldása. Ilyenkor nem gondol arra, hogy meghalhat, csak végzi a munkáját, melyből sikerélményt és önbizalmat nyer. Időnként fölmerül benne, hogy vajon meddig tart a szerencséje és meddig érdemes folytatni, de ahogy ez a gondolata megszületik, úgy tűnik is el, hiszen ő hivatást választott, nem munkahelyet.

2012.04.02.

                                                                                              Németh Katalin I/8.